Pannónia, én így szeretlek egy mondatban

 

Derült égből villámcsapás, hezitálás, hogy akkor mi legyen, Pannónia vagy ne-Pannónia, pénzköltés dögivel vagy spórolás, Budapest vagy vidék, havin’ fun vagy borin’ time, aztán jó szokásom szerint azt mondtam, éljen a spontanitás, végülis ezt imádom, aztán végül arra eszméltem, hogy a metrón ülök hiányos felszereltséggel, és belépő, vonatjegy, konkrétumok nélkül tartok életem első fesztiváljára, ami azért volt cinkes, mert a nyugati, a westend és a ferenciek újságosaiban már sehol nem volt kapható pénteki jegy, na persze ez nem fogott ki rajtam, és némi agyfasz kapása után Kelenföldön sikerült beszerezni a cucclikat, mondjuk az újságos bekaphatja magasról, hogy nem fizethettem kártyával, de nem volt lényeg, fel a vonatra, aztán zúzás a tömegben – az utasok tömegével – Szántódra, ahol fesztiválbusz, alkonyat, és a szervezők segítsége várt minket, utána a nagy sor a bejáratnál, az általam megkésett 30y koncert, utána a Vad Fruttik, utána sátorról sátorra járkálás, lángospizza evése, nuku alkohol ivása, fesztiválkártyával való fizetés megtanulása, Flo Ridára váró tömeg (én nem miatta mentem, ezért nem is vártam a koncertjét) sötétben sétafika, megkésett Flo Rida, őrjöngő közönség (egyébként borzasztó jó hangulatot csinált, és nagyon közvetlenül nyomta a pártit, a közönség nagy örömére) fűben random miskoci lányokkal (Eszti és Zsófi), ringatózva végighallgató én (mármint Flo Ridát), utána HATALMAS Brains, követve a hajnali három, egy óra ücsörgés egy padon, majd go home állapot Szántód vasútállomásra, amikor megszáll egy gondolat, hogy a Balaton partján vagyok, bármi történjék, leáll a máv stb, nekem bele kell lógatom a lábamat a Balatonba, ami meg is történt, a legelső vonat lekésésével, de Réka okos volt, és tudta, hogy Balatonföldvár csak 2 km Szántód-kőröshegytől, és BF-on több vonat meg is áll, és átgyalogolt oda a reggel napsütésében, hangulatban, madárcsicsegésben, és láss csodát így is lett, amikor a gyomor korgott, és kellett keresni egy boltot, hát persze, hogy mit adott az isten, egy TESCO expresszet, de sebaj, igaz, hogy szorított az idő, és kicsit későn nyitott, de futni is kell valamikor, hát az volt az a pillanat, aztán a vonaton a kalauz mondta, hogy nem kéne használnom az international diákomat diákként, mert megjárom, hogyha jön egy ELLENŐR, erre az információra behúztam fülem és farkam, de kinyílt az agyam, mert ilyet először hallottam a közel huszonegy évem alatt, hogy MÁVON ELLENŐR, még jó, hogy a caps lockot nem lehet fokozni, de térjünk vissza, Kelenföld, lassú BKV, otthon, vége, és hihetetlen, de ez az egész belefért egyetlen egy mondatba, és csak azért nem posztolok a mai tevékeny napomról is, mert mindjárt éjfél, és még 27-e van, és a 27-es a kedvenc számom, szóval ezt majd máskor, addig is éljen a Pannónia fesztivál, és ez az egyetlen mondat.

Roller

Ahogy eddig is megvolt az a jó szokás, miszerint nem kérdezgetitek, hogy mi van velem – hát ne is tegyétek továbbra se. Elvagyok, mint hal a vízben, aki ugyan él, és a mindennapi betevőjét is bele tudja oktojálni a kis szájába – de már túlságosan unja a víznek az állagát, meg a kis tavat, ahol éldegél.

A poszt, amiért megragadtam imádott laptopom nem annyira imádott billentyűzetét, nem másról fog szólni, mint ami fent látható cím címszó alatt, igen meglepő módon. Az előbb olvasgattam egy blogon egy cikket arról, hogy a roller milyen hasznavehetetlen marketingszenny. Nos, ezzel a poszttal kívánom megmenteni a rollerek becsületét.

Nem fogom leírni a születését, meg az életpályáját, mert mindenki szépen be tudja pötyögni a kis kacsójával a googleba. Inkább saját tapasztalatokat és véleményeket dobálnék csak.

Személyes érzelmek kötnek a rollerhoz. Talán egy hideg őszi napon ötletelhettem ki, hogy akarok magamnak egyet, valamelyik sportboltban, anyámmal vásárolgatva (amíg ő ruhák és cipők közt nézelődött, addig én unalmam elűzésére próbálgattam ki őket). 2010 karácsonyára meg is kaptam a cuccost. Annyit kell tudni róla (sosem neveztem el, és már a halálán van, szóval már nem is fogom), hogy egy eléggé olcsó darab, tehát a minőségén is meglátszik. A volt középsulimtól 15 percre laktam, és vagy lefutottam az egész távot, vagy a buszra tettem ugyanezt, ami 2 (jobb esetben 3) megálló volt… Utolsó félévemet rollerral teljesítettem, meg kell mondjam, sok késéstől kíméltem meg magamat. Arról ne is beszéljek, hogy mennyire boldogító érzés a reggeli napsugarak fényében rollerral száguldozni <3 Ezenkívül a belvárosba is rengeteget járkálok vele. Mivel a város szélén található egyik kerületben lakom, nem mindig teszem meg, hogy az egész távot lemegyem vele, vagy ha túl sok időt töltök bent a városban, akkor késő este néha felpattanok pl. egy vonatra, ami elvisz egy darabig. Tökéletesen lehet ötvözni más közlekedési eszközökkel.

Ezért nagyon praktikus (mondjuk nem csak ezért). ‘A bicikli és a gördeszka keveréke’ csúfnévre hallgató találmánynak csúfneve az egyik legnagyobb előnye. Mivel nem gördeszka, vagy görkorcsolya, biztonságosabban végigvonulhat vele a körút járdáján az ember vele. Ugyanakkor nem is bicikli, szóval ha ugyanúgy a körút járdáján száguldozva elkap egy hirtelen zivatar, minden további nélkül fel lehet vele pattanni a 6-os villamosra. Alkonyat után nem büntetnek meg a rendőrök, amiért nincs rajta világítás. És nyugodtan ihatunk sört a nagy melegben ital gyanánt, ha elfáradunk. Ha egy épületbe vezet az úti célunk, csak össze kell csukni, nem kell lelakatolni, vagy parkolóhelyet keresni (bár akinek a biciklinél bevált lelakatolást szeretné használni, annak – a roller kerekeitől függően – van lehetősége rá). Nem jármű, szóval az összes zebrán elsőbbségünk van vele gyalogosként, és külön jegyet sem kell neki venni, hogyha vonatra pattanunk vele. Tökéletesen  és gyorsan el lehet közlekedni 10 km-es különbségek közt,csak afölött idő és lábizomigényes. Három kisebb negatívát kell megemlíteni róla.

1: egy válltáskánál vagy egy kisebb hátizsáknál nagyobb csomagot nem lehet vele vinni, és botorság is megpróbálni. a rollert nem a csomagszállításra találták ki. Menet közben nem lehet vele enni, inni, orrot fújni, fényképezni, stb… Jobb, ha fogod inkább a kormányt.

2: Nagyon nem mindegy, hogy milyen burkolton mész vele. Föld, kockakő, kő, nem egyenletes díszburkolat, gumi alapú futóösvény, füves terület, stb… lehetetlenné teszi az egészet. A gyors és biztonságos haladás érdekében sima betonra, esetleg aszfaltra van szükség – a fák gyökerei által okozott ‘göcsörtök’ és a csatornafedők is veszélyesek. Ha az ember nem figyel, könnyen baleset érheti.

3: a fenti körülmények nem mindig kerülhetőek el, és az ilyenek nagyon le tudják amortizálni a rollert. Pár csavar kihullása után pedig nem olyan jó a biztonságérzete az embernek rajta. Persze minél minőségibb a cucc, annál jobban bírja a strapákat.

Mindezek ellenére állítom, hogy rollert használni jó és egyben okos dolog is. Abban a posztban, ami ezt a bejegyzést kiindította belőlem, azt olvastam – nem szó szerint idézem – hogy a roller egy hasznavehetetlen ciki marketingfos. Erre csak annyit tudok mondani, hogy ezekben az időkben, mikor mindent ellepnek azok a szarok, amik VALÓBAN marketingfosok, mint pl. ordibáló dínós ‘baba’, sípoló ninja-kard, olasz szoknyának álcázott kínai szoknya, 500 ft-os napszemüveg, ‘nevenincs utolsó támadása’ nevezetű xbox játék, nagyon dizájnos virágmintás saru (aminek csak a kinézete elit, a minősége nem), a mekdonácos sajtburger, Balázs só, Való Világ az ertéelen stb, botorság egy olyan dolgot fosnak titulálni, ami nem az, és aki annak érzi, az is azért teszi, mert nincs benne annyi kreatívság, hogy feltalálja magát vele… arról meg nem is beszélve, hogy egy járműnek nem minősülő közlekedési eszköz, (fent már leírtam, hogy milyen jól lehet hasznosítani) de hát biztosan menőbb és jobb dolog a túlzsúfolt bkv-n tömörülni, vagy kocsival járni, és állni vele a dugóban.

Kedves Átlagközönség! Inkább fejezzétek be a sajtburgertömést, a nindzsaöldöklést az ikszbokszon, kapcsoljátok ki azt a szennyet árasztó, szemrohasztó tévét, és menjetek el legalább egyszer rollerezi. MERT JÓ.

Az élet megválaszolatlan kérdései

Nos, hölgyeim és uraim, elhatároztam, hogy írok, (bár nem fogok sokat) miután utoljára ezt a műveletet szeptemberben hajtottam végre (mármint az írást)

Szóval szeptember harmincadikán kiköltöztem Cornwallba (Anglia), ahol négy hónapot zúztam egy mekdonácban, plusz ezernyi más élményben is részem volt (szerencsére) de sajnos haza kellett jönnöm. vagyis nem kellett volna, de így döntöttem – amit már ezerszer megbántam. Ma van pont két hónapja, hogy hazajöttem. Jó, éjfélkor lesz pontban, de ez már nem lényeg

A kinti élményeimről fogok majd részletesebben is írni, ha majd végre áttolom a képeimet a régi gépemről a laptopomra (aminek mellesleg borzasztó billentyűzete van – folyamatosan elütöm a karaktereket)

 

Amúgy lehet azért, mert túl sok Kőhalmit hallgatok mostanában, de folyamatosan az élet hülye kérdésein gondolkodom.

na de most ezeket nem fogom felsorolni, majd este talán… addig is csácsi!

3,14159265358979323846264338327950288419716939937510…

That’s the international Pi day!!! ))
(nem írtam februárban. SHIT)

 

majd jelentkezem, amúgy túl lusta vagyok hozzá. 

Bucsu

Newquay, 

mar most borzasztoan hianyzol, pedig meg el se mentem…      

csak a szokasos – eves ertekeles

nos elerkezett ez a nap is: Szilveszter van (new year’s eve), csakugy, mint eddig mindig. Alapjaban veve mindig azt tapasztalom, hogy a napok, a honapok csak ugy suhannak, anelkjul, hogy fel tudnam fogni. Vegyuk peldaul azt, hogy meg csak most sikerult felfognom, hogy itt vagyok Angliaban – itt elek, itt lakom, egeszen februarig. Na de ne siessunk ennyire elore, nezzuk me, mi tortent ebben az evben, es mi valtozott.
1. Jol emlekszem, tavaly ilyenkor teljesen ki voltam akadva a sorsomra, semmi sem ugy sikerult, ahogy akartam. Azt irtam egy eve, hogy a 2010-es ev volt eletem legrosszabb eve. Akkor nagyon negativan fogtam fel mindent.
2. Most ott tartok, hogy ez az ev volt eletem legjobb eve. Es az igazsaghoz hozzatartozik, hogy nem tortent tul sok olyan dolog, amitol ugy erezhettem volna.
- vegyuk azt, hogy tavaly ilyenkor megfogadtam, hogy egyetemre megyek egybol. Hat, a kocka fordult, es mar februarban tisztazodott, hogy ez igy nem fog menni. Rengeteg embertol kaptam savat-borsot emiatt, hogy ugyan ezt megis hogy kepzelem. A legrosszabb csapast pont anyamtol kaptam evvel kapcsolatban, csoda, hogy azota normalizalodott a viszonyunk. Szo, mi szo, a 2011-es ev ugyanolyan viharosan indult, mint ahogy a 2010-est magam mogott hagytam. De valahogy a hozzallasom megvaltozott utkozben. Azt hiszem, kezd benoni a fejem lagya. Mar mashogy gondolok a vilagra, a dolgokra. A tavalyi fogadalmaim kozul csak a koromragosat sikerult veghezvinnem (biza, egy eve nem ragom oket, szep hosszuak). Ezert:
-Itt es most megfogadom, hogy tobbe nem fogadok meg semmi baromsagot!
Es miert? Mert ugysem sikerul! Es nem azert, mert pesszimista vagyok, hanem mert attol semmi nem valtozik, hogy megfogadod. Ugysem sikerul. En ilyen vagyok. Egyszeruen megtanultam, hogy az eletben – legalabbis nekem – nem szabad ilyet csinalni. Nem szabad gorcsosen kapaszkodni a dolgokba, hanem elvezni kell ellazulva. Ami persze neha fura, mert azt veszed eszre, hogy az ido elfutott… Mindegy. Amiota rajottem erre a titokra, azota sokkal jobban elvezem az eletet. Nem ragaszkodom a nagy tervekhez, a mindenki altal preferalt uthoz, hanem a magamet jarom, es igyekszem nem hagyni azt, hogy ebben masok megakadalyozzanak (ami neha nehez). Most eros vagyok, mert e titok szerint elek. Hihetetlen visszagondolni arra, milyen negativ voltam, es mekkorat fordult a vilag…
Na de mit meseljek: volt ebben az evben kalandom boven: voltam “szerelmes”, (vagy csak bodult? Ki tudja!), dolgoztam, orultem, sirtam, nevettem, szorakoztam, bankodtam, szarnyaltam, betegeskedtem, jartam a tilosban sokszor, dolgoztam (dolgozom), buliztam, baratkoztam, pasiztam, utaztam, repultem (vegre valahara! ) erettsegiztem (amire megjegyzem, nagyon nem vagyok buszke), vizsgaztam, stb, stb… Fontos embereket pedig nem vesztettem. Tulajdonkeppen visszaternek a tavalyi bejegyzesemhez: akkor azt irtam, hogy jo par fontos embert elvesztettem. Ma mar tudom, hogy semmit nem vesztettem: nem ily voltak oly’ fontosak, ha az ilyen baratsagok kepesek “elveszni”. Sot. Iden csak nyertem baratokat. Csak erosodtek a baratsagaim. Azt hiszem, elmondhatom magamrol, hogy vannak igaz barataim. Nem is egy, es nem is ketto. Es ez tokre boldogga tesz…
Aztan mi tortent meg velem? Ugye leerettsegiztem, elkezdtem dolgozni, majd szeptember vegen kikoltoztem ide, Newquay-be, ahol tokeletlenul, de boldognak erzem magam, megha egy kicsit hianyosan is. Vannak problemaim, neha nem is kicsik, de ha azt vesszuk, hogy amiota itt vagyok, azota nem sirtam, az megiscsak jelent valamit…. Vagy nem?
Vegszora pedig annyit mondanek: ez az ev nagyon jo ev volt, pedig semmivel nem voltam sikeresebb, mint tavaly. Minden a hozzaallastol fugg, attol, hogy hogy tekintesz a vilagra. En megtanultam pozitivan tekinteni ra, nem azzal foglalkozni, hogy mit mondanak masok, es hogy mi lenne a kozvelemeny altal velt helyes ut. Megtanulni, hogy minden egyes rossz dolog csak erosit. Ha velem az a sok rossz nem tortent volna meg, most nem lennek itt. Itt, ahol boldog vagyok. Igy ezert nem tekintek ugy az uj evre, hogy ezt es ezt szeretnem, hogy megtortenjen, hanem kielvezni a napok minden pillanatat. Nem lesz penzem, es ehezni fogok? Nem szeret viszont a pasi? Nem megyek jovore sem egyetemre? Biztos lesz par ilyen tragedia, de mar tudom, hogy kell kezelni. Es szivbol sajnalom azokat, akik ezt nem tudjak
vegszora pedig csak annyit, hogy koszonom minden olyan tenyezonek, ami alakitoja volt az eletemben ebben az evben. Masfajta, de egyben hasonlo csodakra vagyom. Es kivanok hasonlo jokat az osszes kedves ismerosomnek Goodbye, 2011; Welcome, 2012

na mar ket honapja vagyok itt Cornwallban.

Csak mert oktober van

Es nincs ekezet ezen a fos billentyuzeten.
Es mert egy honapja vagyok ebben az orszagban, ebben a megyeben, ebben a varosban, ebben a kornyezetben.
Es holnap Halloween. Lovely!!! ))

JA,

Azt elfelejtettem közölni az előző történet végén, hogy hogy zárult. Szóval szeretném megtudni, miért nem vették be, mert ha nem miattam, akkor nem lenne bűntudatom, ha meg igen, akkor tanulok belőle, hogy mások álmait nem teszem többet tönkre… De hiába érdekel itt minden, az a helyzet, hogy engem ez már akkor sem érintene, ha közvetlenebb szereplő lennék, de így még sem.
Már csak azért sem, mert időm nem lesz rá. Ugyanis cirka 27 óra múlva elköltözöm Angliába egészen Februárig. Péntek hajnalban indulok. Igen.
Most erről nem írnék bővebben, annyit, hogy biztos állásom lesz, biztos lakással, meg mindennel. Majd tudósítok kintről!
Feladtam most mindent egy időre: iskolát, barátokat, Budapestet, bulikat, Teszkós “karriert”… az utóbbit már csak azért is sajnálom, mert -ciki, nem ciki ezt mondani – de nagyon megszerettem. Nagyon sok érdekes embert ismertem meg ezalatt a majdnem 4 hónap alatt, sőt, még Fogarasi Katát is egészen megkedveltem a végére, pedig az elején rettenetesen rühelltem Akkor hiányozni fognak a barátaim: Anita, akinek most lenne rám a legnagyobb szüksége, Petra, aki most kezd bele az SG-s tanításba, meg mindenki ^^. Vicces, mert amikor kicsi voltam, szinte bármit megadtam volna ezért a lehetőségért, hogy elszabaduljak otthonról, mert nem voltak barátaim, akikhez, meg amikhez kötődtem volna. Most már más a helyzet. De jó lesz nekem, csak még ingatag vagyok.
Na majd akkor küldöm kintről a tudósításokat.

Goodbye!

Bogoznivaló szeptember végére…

Kicsiny életem történése forgószélként kavarog. Teljesen beleugrom az ismeretlenbe, EGY ÚJ ÉLETET KEZDEK.
Ja, amúgy elfelejtettem, hogy egy hülye picsa vagyok.
az van ugyanis, hogy kavartam egy sráccal, akit a nemes egyszerűség kedvéért nevezzünk mondjuk X-nek – még júliusban a Felvettek partyja nevezetű eseményen, aminek következménye lett. Tudjátok, SG-s diák-tanár viszony, ami tiltott. Nos, én már nem voltam diák, mégis “tiltott volt” -elintézett az elnök minket egy “takarodjatok!”-kal. Én leszartam, leszarom, mit mond, mit gondol. Hogy a srácnak adódtak-e vele konfliktusai, arról nem tudtam meg semmit, illetve most sem tudom. a fasznagyarcú elnököt leváltották, új van, aki nem volt szemtanúja az esetünknek, viszont a frissen megválasztott szekvezető igen.
Azért bárki bármit mondhat, nekem BŰNTUDATOM VAN. Mert szegény srác ENNYIRE volt attól, hogy bekerüljön tanítósra, és tegnap tudtam meg, hogy nem sikerült neki. NEM TUDOM, miért nem sikerült. Egyik ismerősöm, nevezzük T-nek, jóban vagyok vele, szintén jelentkezett, emelt töri 90+-szal, hihetetlen szakmai tudással, és stílussal. És őt sem vették be. NEM TUDOM, miért nem. Úgy gondolom, mindkettejük esetében kizárt, hogy azért nem kerültek be, mert nem lennének elég jók. És itt jövök a képbe én. hogy Én intéztem el neki. És hihetetlenül bűntudatom van, mert tudom, hogy mennyit jelentet ez neki. És a célegyenesben beleköptem a levesébe.
Ha olvasod soraimat, akkor ezúton is ne haragudj, amiért ekkora galibát okoztam neked, tényleg nem akartam :/