nos elerkezett ez a nap is: Szilveszter van (new year’s eve), csakugy, mint eddig mindig. Alapjaban veve mindig azt tapasztalom, hogy a napok, a honapok csak ugy suhannak, anelkjul, hogy fel tudnam fogni. Vegyuk peldaul azt, hogy meg csak most sikerult felfognom, hogy itt vagyok Angliaban – itt elek, itt lakom, egeszen februarig. Na de ne siessunk ennyire elore, nezzuk me, mi tortent ebben az evben, es mi valtozott.
1. Jol emlekszem, tavaly ilyenkor teljesen ki voltam akadva a sorsomra, semmi sem ugy sikerult, ahogy akartam. Azt irtam egy eve, hogy a 2010-es ev volt eletem legrosszabb eve. Akkor nagyon negativan fogtam fel mindent.
2. Most ott tartok, hogy ez az ev volt eletem legjobb eve. Es az igazsaghoz hozzatartozik, hogy nem tortent tul sok olyan dolog, amitol ugy erezhettem volna.
- vegyuk azt, hogy tavaly ilyenkor megfogadtam, hogy egyetemre megyek egybol. Hat, a kocka fordult, es mar februarban tisztazodott, hogy ez igy nem fog menni. Rengeteg embertol kaptam savat-borsot emiatt, hogy ugyan ezt megis hogy kepzelem. A legrosszabb csapast pont anyamtol kaptam evvel kapcsolatban, csoda, hogy azota normalizalodott a viszonyunk. Szo, mi szo, a 2011-es ev ugyanolyan viharosan indult, mint ahogy a 2010-est magam mogott hagytam. De valahogy a hozzallasom megvaltozott utkozben. Azt hiszem, kezd benoni a fejem lagya. Mar mashogy gondolok a vilagra, a dolgokra. A tavalyi fogadalmaim kozul csak a koromragosat sikerult veghezvinnem (biza, egy eve nem ragom oket, szep hosszuak). Ezert:
-Itt es most megfogadom, hogy tobbe nem fogadok meg semmi baromsagot!
Es miert? Mert ugysem sikerul! Es nem azert, mert pesszimista vagyok, hanem mert attol semmi nem valtozik, hogy megfogadod. Ugysem sikerul. En ilyen vagyok. Egyszeruen megtanultam, hogy az eletben – legalabbis nekem – nem szabad ilyet csinalni. Nem szabad gorcsosen kapaszkodni a dolgokba, hanem elvezni kell ellazulva. Ami persze neha fura, mert azt veszed eszre, hogy az ido elfutott… Mindegy. Amiota rajottem erre a titokra, azota sokkal jobban elvezem az eletet. Nem ragaszkodom a nagy tervekhez, a mindenki altal preferalt uthoz, hanem a magamet jarom, es igyekszem nem hagyni azt, hogy ebben masok megakadalyozzanak (ami neha nehez). Most eros vagyok, mert e titok szerint elek. Hihetetlen visszagondolni arra, milyen negativ voltam, es mekkorat fordult a vilag…
Na de mit meseljek: volt ebben az evben kalandom boven: voltam “szerelmes”, (vagy csak bodult? Ki tudja!), dolgoztam, orultem, sirtam, nevettem, szorakoztam, bankodtam, szarnyaltam, betegeskedtem, jartam a tilosban sokszor, dolgoztam (dolgozom), buliztam, baratkoztam, pasiztam, utaztam, repultem (vegre valahara! 
) erettsegiztem (amire megjegyzem, nagyon nem vagyok buszke), vizsgaztam, stb, stb… Fontos embereket pedig nem vesztettem. Tulajdonkeppen visszaternek a tavalyi bejegyzesemhez: akkor azt irtam, hogy jo par fontos embert elvesztettem. Ma mar tudom, hogy semmit nem vesztettem: nem ily voltak oly’ fontosak, ha az ilyen baratsagok kepesek “elveszni”. Sot. Iden csak nyertem baratokat. Csak erosodtek a baratsagaim. Azt hiszem, elmondhatom magamrol, hogy vannak igaz barataim. Nem is egy, es nem is ketto. Es ez tokre boldogga tesz…
Aztan mi tortent meg velem? Ugye leerettsegiztem, elkezdtem dolgozni, majd szeptember vegen kikoltoztem ide, Newquay-be, ahol tokeletlenul, de boldognak erzem magam, megha egy kicsit hianyosan is. Vannak problemaim, neha nem is kicsik, de ha azt vesszuk, hogy amiota itt vagyok, azota nem sirtam, az megiscsak jelent valamit…. Vagy nem?
Vegszora pedig annyit mondanek: ez az ev nagyon jo ev volt, pedig semmivel nem voltam sikeresebb, mint tavaly. Minden a hozzaallastol fugg, attol, hogy hogy tekintesz a vilagra. En megtanultam pozitivan tekinteni ra, nem azzal foglalkozni, hogy mit mondanak masok, es hogy mi lenne a kozvelemeny altal velt helyes ut. Megtanulni, hogy minden egyes rossz dolog csak erosit. Ha velem az a sok rossz nem tortent volna meg, most nem lennek itt. Itt, ahol boldog vagyok. Igy ezert nem tekintek ugy az uj evre, hogy ezt es ezt szeretnem, hogy megtortenjen, hanem kielvezni a napok minden pillanatat. Nem lesz penzem, es ehezni fogok? Nem szeret viszont a pasi? Nem megyek jovore sem egyetemre? Biztos lesz par ilyen tragedia, de mar tudom, hogy kell kezelni. Es szivbol sajnalom azokat, akik ezt nem tudjak 
vegszora pedig csak annyit, hogy koszonom minden olyan tenyezonek, ami alakitoja volt az eletemben ebben az evben. Masfajta, de egyben hasonlo csodakra vagyom. Es kivanok hasonlo jokat az osszes kedves ismerosomnek Goodbye, 2011; Welcome, 2012
csak a szokasos – eves ertekeles
