Többet nem ülök bicajra

másnaposan.

Most éppenséggel a Tápió-mentén tartózkodom, és tegnap volt a nyáriban nagyszabású kártyaparti, rokonok, ismerősök, és bebaszás. Ha ha már a lúd, legyen kövér, én is adtam a pohárnak, főleg, hogy tegnapelőtt lettem 18. A kellő hangulatom megvolt, jól le is fárasztottam mindenkit, asszem. na ezzel nem lett volna baj, de nem ettem semmit a sok boroskólára, söröskólára, alamapálinkárra, sörre… és ugyan este nem ütött be, de ma délelőtt nekiindultam a piacra Sülybe (miután anyukám teljesen megfeledkezett felkelteni, mikor ők mentek reggel) – BICAJJAL. nos a fülem szétfagyott, és már teljesen okszigénhiányos állapotban lihegtem. hát leszállok arról a nyomoruzlt szekérről, és olyan szédülés jött rám, hányingerrel, hasfájással, hogy ez nem igaz, mondom, ilyen nincs, hogy a búbánatos vérbe fogok hazajutni, bake? gondoltam azé’ nem adom fel, bemegyek (a piaccal szemben van egy CBA), és veszek vmi üdítőt meg egy kis fornettit, ezek a nyomoroncok meg basztak odamenni a fornettis pulthoz, hogy drága lyányom, mi a lófaszt is akarsz bazdmeg? hát akkor basszátok meg, kifizettem a retkes dobozos italomat, de akkor még mindig nem ettem semmit. há’ gondolom, magamba tolok egy kürtöskalácsot, de az meg pont akkor zárt be. a kurvaélet. és nem lettem jobba, sőt. bevettem egy rubofentm hátha attól jobban leszek, a kis változás jött, már nem émelyegtem annyira, de ez még mindig olyan állapot volt, hogy ne tudjak hazabiciklizni. ha hát fakk, akkor nincs mese, fel kell hívnom édesanyámat, hogy mi a lószart csináljak mégis? Mondta écsanyám, hogy értem jönnek kisbusszal. én meg leültewm egy szarráfagyott homokbuckára, és napoztam. ójessz. Anyámék meg jöttek értem a egyik unokatesómmal, a Tomival, és hazaszállítottak. kisbusszal, tehát a bicaj szállítása is meg lett oldva.

De sohga többet nem ülök másnaposan bicajra. pedig igazából nem is éreztem magam másnaposnak, csak a hirtelen tekerés, nemkajálás meg az ilyenek kihozták belőlem.